Kanada'14 XXIII: Látogatók

Az utolsó hétvégét itt töltöttük Montreálban.
Meglátogattak minket Londonból,Torontóból Réka rokonai.
Réka nagymamájának a testvérének a felesége Zsuzsa,illetve a lánya és az unokája jöttek el meglátogatni.
Szombaton reggel felkerekedtünk és bejártuk együtt az óváros pár utcáját, majd külön külön bevásárolt mindenki azt amit csak akart.
Délután találkoztunk újra és elmentünk egy itteni híres shéf vendéglőjébe. A neve a fickónak Chuck Hughes és nyert egy tévés főzőversenyn, valamint nagyon jó szakács, ezért az éttermébe 3 hónappal előbb kell helyet foglalni,annyira népszerű.
Nagyon nagyon finom volt minden és hihetetlen figyelmesek voltak a pincérek is. Szinte mindent megkóstóltunk, igazán fennséges este volt.
KÖzben beszélgettünk, boroztunk, nevettünk.
Életünkben először ettünk ilyen finom dolgokat, tengeri gyümölcsöket, szarvast.

Ezután elköszöntünk egymástól, nagyon jó volt kicsit együtt lenni, örültünk nagyon a látogatásnak.

Kanada'14 XXII: Hó

Most pedig ilyen jó idő van:

Kanada'14 XXI: Nemzeti Parkok

Vasárnap a nemzeti parkok napja volt. Mivel tudtuk hogy sokat sétálunk ma elmentünk egy kiadósat reggelizni. A helyet a szállásadónk (J) ajánlotta, hogy ide járnak a helyiek a jó és olcsó kaja miatt. Hát nem csalódtunk most sem. Tele volt farmerrel (J. mondta így), kockás ing, basballsapka, napszemüveg, szóval eléggé kilógtunk, aki csak ránknézett egyből tudta hogy nem helyiek vagyunk. Rengeteg féle tojás volt, különböző húsok (bacon, virsli...) és végtelen mennyiségű kávé. A pincérek folyton jártak körbe, hogy kérünk e még kávét (ami víz izű volt, így csak egyszer kértünk), a kaja bőséges és finom volt.

A jó reggeli után elindultunk J által ajánlott nemzeti parkba. A térképet nézegetve nem volt egy nagy park, de volt benne vagy 6 tó szóval volt mi körül sétálgatni. Minden tiszta hó/jég volt így sok szép képet lehetett készíteni. Szerencsére most sem találkoztunk medvével, bár az egyik kollegám már nagyon szeretett volna eggyel összefutni :)
Körübelül 3-4 órát sikerült itt eltölteni, ami arra volt jó, hogy az ezer sziget nemzeti parkhoz (ahova eredetileg menni akartunk) csak naplementére értünk le. Szerencsére ez nem volt baj, mert a turistaútvonal amit kinéztem nem volt túl jó. Miután megérkeztünk felrohantunk egy kilátó pontra, onnan lőttünk 1-2 képet és rohantunk is vissza a kocsihoz mert nap nélkül már nagyon hideg volt a -12 fok.

Nagyon szép tájak vannak itt, jó volt sétálni a természetben. Ha itt lennénk 2 évig szerintem akkor se tudnánk betelni a nemzeti parkokkal.

Kanada'14 XX: Ottawa

Elmentünk!
Megjöttünk!

Kollegáim kedvéért a lehető legnagyobb pickuppal mentünk Ottawaba. Annyira nagy, hogy 5.7 literes  motorja van és nagyon hamar éri el a 100at. Kipróbáltuk több ízben is (2kerék, 4 kerék meghajtás) ráadásul videó is van róla :)

Na szóval Ottawa felé haladtunk de nem autópályán hanem az Ottawa folyó mentén egy kis úton. Félúton megálltunk egy nagyon menő szállodánál amit nagy farönkökből építettek. Mármint tényleg farönkök a falai. Persze nagyon burzsuj hely volt, de azért azt megengedték, hogy bemenjünk körbenézni. Után kimentünk egy kicsit a folyópartra de 10-20 perc után lefagytunk szóval rohatnunk vissza a fűthető kocsiba.

Ottawara mindenki azt mondta, hogy pár óra alatt körbejárhatók a látványosságai. Szerencsére ez így is volt mert a nap már nem sokáig volt fent amikor megérkeztünk. Lefutottuk a kötelező köröket (Rideau Canal (7km-es korcsolyázható csatorna), városháza, parlament, szoborparkok, háborús emlékmű (itt lelőttek egy katonát 1-2 hónapja)). A parlament mögött a leleményes feleségem talált egy pontot ahol meleg levegő szállt fel, így oda bevackoltuk magunkat amíg fényképeztük a naplementét. Ez egy szuper meglepetés volt számunkra, mert már kezdett megfagyni a nyál a szánkban olyan hideg volt. A város amúgy szép, már ha ezt így ki lehet jelenteni másfél óra ismerettség alapján. Az utcán végre angolul beszéltek, ami számomra nagy felüdülés volt.

Másfél óra kocsikázás után megérkeztünk Perth mellé az egyik legjópofább szállásra amin eddig voltam. Egy 100 éve épült templomot vett meg a szállásadónk és alakította át lakássá. Eszméletlen hangulatos volt! A nő meg írtó jófej. Teával és sütivel várt minket no meg rengeteg mosollyal. Nem bántuk meg hogy itt szálltunk meg :)

Képek!

Kanada'14 XIX: A móka kezdete

Megérkezett Szingapúrból! 

Kanada'14 XVIII: Földről evett hurka

Ezen a hétvégén itt maradtunk Montreálban.

Pénteken és a hétvégén volt egy nagy akció a fekete péntek nyomán, minden ember a boltokat járta, annak reményében, hogy a szíve tárgyát meg tudja olcsóbban venni.

Olyannyira komoly ez a dolog, hogy egymást tapossák el az emberek csak azért, hogy egy újabb kacatot megvegyenek.Erről láttunk videót is péntek reggel, ahogy Angliában rohantak a boltokba,

Szerencsére itt nem volt ekkora tömeg, Montreál csak mérsékelten vesz részt ebben a nagy akciózásban.

MI is felkerekedtünk és kicsit bementünk a városba nézelődni, aztán egy hatalmas tüntetésbe keveredtünk bele, így volt tömeg élményünk is.

Na de nem is ez a lényeg, hanem, hogy még a múltkor rendeltünk hurkát.

Évente kétszer rendeznek a magyarok egy nagy hurkatöltést, májasat, véreset, és ajánlották nekünk is kedvesen, hogy vegyünk.

B szájában összefutott a nyál, hogy ehet egy kis finom piaci hurkát, kollegájának is elmondta, ő is nagyon örült, hogy hazai ízeket ehet 3 hónap után, ezért rendeltünk.

Pénteken nagy szélben hosszú metrózás után meg is szereztük a hurkákat.

Szombaton szépen bevásároltunk még pár kelléket: uborka, mustár, kenyér, sör, tepsi!!! aztán 5-kor lementünk a 15.emeletre, csapni egy magyar partit.

B másik kollégáját is meghívtuk, így négyen voltunk. Már mindenki farkas éhes volt, szépen sültek a hurkák, finom illatok keringtek a szobában, amikor eljött az idő, hogy kivegyük őket a sütőből.

Ki is vettem a forró tepsit, ami egy egyszer használatos aluminium valami, és a széle a pereme azonnal kiegyenesedett, így kicsúszott a kezemből és placcs a földön és a lábamon végezte minden.

A májas hurka kirepedt, egy véres kiugrott, kettő pedig bennmaradt a tepsiben.

Hirtelen mindenki sóbálvánnyá merevedett,aztán B megszólalt, hogy 2 másodperces szabály! Gyorsan felszedtük avéres hurkát, majd összekapartuk a májasat, visszatettük kicsit még fertőtleníteni a sütőbe, elkezdtünk takarítani, próbáltunk felmosni, aztán végül jóizűen megettünk minent.

Így marad emlékezetes az este.

Finom volt a hurka, de a piaci finomabb.

Erről eszembe jut egy szuper néprajzos esti sütés, főzés is Kővágóörsön:)

Készítettünk előtte egy fotót, utána már nem mertünk :)

Íme:

Kanada'14 XVII: Ki kér kekszet?

Ezt a szobát most...

A mondat első helyes befelyezését juharszirupos kekszel díjjazzuk. (1 szót keresünk)

A szavazás lezárult. Köszönjük a lelkes versenyzőknek a részvételt. A híres mondat a  "világhírű" magyar Vektor című filmben hangzik el. Emitt.

Kanada'14 XVI: La Dolce Vita

Szép az élet na:

Kanada'14 XV: Beigli és miegymás

A múlt héten sokat gondolkodtam, hogy mit is csináljak, majd ha hazamegyek.
Közben a fodrászom felkért, hogy adjak interjút az esküvőnkről, Itt a cikk.
Írtak az Asztalkából, hogy nem tudnak felvenni januártól...
Z (a cukrász) meg annyira bőkezű volt, hogy nem találok szavakat.

Várjuk a hazatérést, mert már hiányoztok, és mert sok tervünk van a lakással, biciklizéssel, falmászással, rögbivel, munkahely kereséssel :)
Ja és várjuk a karácsonyi találkozsokat!!!

Na szóval telnek a napok, és megint rengeteg beiglit készítettünk.
Ahogy ígértem, lefotóztam lépésről lépésre :)

40 rúd lett összesen :)

Kanada'14 XIV: Quebec City

Képek már vannak: katt

szövegelés csak este lesz.

Ahogy ígétrük, jön a beszámoló is:

Szombat reggel négyen bepattantunk abba a gyönyörű fekete kocsiba, aztán teljes gázzal indultunk is Quebecbe. Persze ez túlzás, mert itt max 100 km/h-val szabad csak vezetni autópályán is, de a kocsi nagyon jól ment.
B két kollégája is velünk jött, mindketten teljes extázisban voltak az autótól, ezért meghagytuk nekik a vezetés örömét.

Először ellátogattunk a Quebec mellett levő Montmorency falls vízeséshez. B tavaly volt itt, de most teljesen más színekben pompázott  a víz és a környezet is, hisz akkor nyár volt, most pedig itt kemény tél.
Iszonyat érdekes volt, ahogy néhány helyen már fagy be, és ahogy a vízpára lecsapódik és az megfagy. Meg kell hagyni nagyon hideg volt, épp esni is kezdett, de a látvány minden fázást megért.

Kb délután 4 felé indultunk be a városba. Mivel mindenki már farkas éhes volt elkezdtünk valamilyen helyet keresni, ahol csillapíthatnánk ezt. Fél 7kor be is ültünk egy palacsintázóba, ahol szintén francia palacsintákat ettünk, sósat, édeset. Itt hasonló volt a palacsinta tésztája, mint otthon, finom volt ez is, de amit a múltkor ettünk az viszi a pálmát.
Közben igyekeztünk kideríteni, hogy hol lehet a szállásunk, megkérdeztük az egyik kedves pincérlányt is.

Utána sétálgattunk, megéztük a főteret, a hatalmas szállodát. Nagyon jól nézett ki minden,esett a hó,egyszóval gyönyörű volt az egész. Aztán elindultunk a szállásra.
Este jót forralt boroztunk.

Másnap egész nap a várost jártuk, Sajna az idő nem volt az igazi, elkezdett minden olvadni, meg hatalmas köd volt, de a város így is nagyon szép volt.
Egy fickó megállította B kollégáját és mondta, hogy tudjuk-e,hogy itt forgatták a Kapj el ha tudsz című film egyik jelenetét? Azt, amelyik Párizsban játszódik karácsonykor :) Gyorsan elmentünk arra a térre is. Felsimeritk, melyik kép az?

Délután egy nagyon jó helyre tévedtünk be hazaindulás előtt, ahol sok kreatív ötletet láttunk, pl ezeket a lámpásokat :)

 És egy két érdekes kép még, amit a szuper telefonommal csináltam :)

Ősanya .) 

Movember :)

A reggelink

Kreatív angyal

Építészek figyelem!!

Mesebeli város

Kanada'14 XIII: Hétköznapok

Hahó! Rég nem jelentkeztünk, de minden a legnagyobb rendben :) Beköszöntött a tél! Hétfőn egész nap esett a hó, aztán volt már minusz 8 fok is, de koránt sem olyan vészes a helyzet, mint Buffaloban, ahol egy nap alatt másfélméter hó esett, teljes a káosz..

Ma pl ragyogó napsütés van.

Még nem fagytunk meg, szombaton sétáltunk egy nagyot, elmentünk egy francia palacsintázóba és álom finom palacsintákat ettünk. Breiz cafe a neve, nagyon jó volt! Vasárnap a magyarok tartottak egy Erzsébet napi ebédet, azon vettünk részt. Kb 300 főleg idős ember volt jelen, vidám volt a hangulat, egy idős bácsi árulta a bort,nénik sütóttek főztek. Volt finom húsleves, töltött káposzta, sült csirke, torta. Jó volt, érdekes volt belelátni az itteni életbe. Beszélgettünk a pappal, illetve egy magyar családdal, akik nagyon sokmindenben részt vesznek. A fickó katona, és főcserkész, kérdezgettük, hogy mi mindent csinál, járt sok helyen. A felesége és ő is nagyon aktívak a gyerekek járnak néptáncra, magyarul beszélnek otthon... Az itteni magyarokat főleg a templom körüli események tartják egybe. Van néptánc, magyar iskola, zongora oktatás, cserkészet, Erzsébet nőegylet, öregek otthona. Készítenek néha hurkát, kolbászt is, szájról szájra terjednek a hírek... A múlt héten kétszer, ezen a héten háromszor is voltam a cukiban, mindig volt munka, de hihetetlen nyugodt tempóban. Bálint is dolgozik serényen. Itthon pedig nagyon komolyan olvas:

Nem tudom, hogy máshol hogy megy ez, de itt az a tapasztalatom, hogy kevesebbet kell dolgozni és sokkal több pénzt kap érte mindenki. Ha jól tudnék angolul vagy franciául, akármilyen munkát elvállalnék, bármilyen gyorsétteremben, vagy boltban, hisz megfizetik. Teljes mértékben megértek mindenkit, aki külföldre megy dolgozni otthonról, mert megbecsülik a munkát. Persze itt drágább az élet, de nem annyival. 4x annyi fizetés fele annyi munka az már nyolcszoros haszon. Szóval hihetetlen. És emellett kedvesek az emberek, nyugodtak, normálisak, segítőkészek, jószívűek. Tehát nagyon hálás vagyok :) Bálint főnöke mondta, hogy milyen kreatív vagyok :) Pár kép a cukrászdáról és a sütikről. Igaz, hhogy a héten 88 ród beigli is készült, csak azt nem fotóztam le, de majd jövő héten :):

Szóval boldogság van!! Most pedig sokat beszélgettem az otthoniakkal, legnagyobb meglepetésemre, egymás után hívtak a családtagok, köztük Nagymama! Annyira büszke vagyok rá, hogy Skypol a nagyanyám :) Hétvégén elutazunk kicsit, majd írunk akkor hosszabb beszámolót! R

Kanada`14 XII: Ínyencségek

Szóval akkor jöjjön egy kis munka!!! Ahogy már azt ígértem, beszámolok az ittenni tapasztalataimról cukrászat terén. Montreál ugye francia terület, gondoltam biztos lesznek nagyon tuti francia cukrászdák. Az a tapasztalatom, hogy nem igazán van igazi cukrászda. Inkább kávézók, és szendvicsbárok, rengeteg gyorsétterem, láncolatok. Voltunk egy cukiban, ahol rengeteg torta, süti, csoki volt, de mellette ott voltak a húsok is, mintha egy hentesnél és egy cukrászdábanlettünk volna egyszerre. Kérdeztem, hogy itt csinálnak mindent, mondta a néni, hogy igen. Aztán beírtam a jó öreg tripadvisorra, hogy mit ajánl, ott találtam egy Kuign Amann nevű helyet, ami nagyon elöl szerepel a cukrászdák listáján. Fel is kerestem. Egy icicpici hangulatos helyre leltem, de ez is inkább pékség volt. Finom volt a Quiche és a Kuign Amann is, amiről híres is. Ennél láttam, hogy tényleg minden helyben készül, hátul dolgoztak serényen. Még elmentem pár helyre, aztán találkoztam egy magyar cukrásszal, megkérdeztem, hogy segíthetek-e neki. Mondta, hogy igen, mert most sokat kell majd beiglizni. Így aztán tegnap elmentem hozzá. Kérdeztem, hogy hogy megy a cuki, mondta, hogy itt mindenki csak rohan, az utcán isszák az emberek a kávét, ott esznek, nincs meg az, ami Európűban, hogy beülünk egyet sütizni... Azért persze rengetegen vannak a Tim hortonsban, McDonald`s-ban meg a Starbucks kávézókban, de az teljesen más. Z nagyon szimpatikus, rendes cukrász, egy műhelyben dolgozik, és leginkább kiszállít ide oda, de vannak visszatérő kuncsaftjai is, megvannak a kapcsolatai. Tegnap 86 rúd beiglit csináltunk, pedig még csak november van. Csütörtökön megint megyek, jól éreztem magam, már hiányzott a sütés. Persze nem volt akkora pörgés, mint amihez szokva vagyok :) Meséltem nekik én is, tetszett nekik az Asztalka :) Mutatta büszkén, hogy magyar gesztenyét használ, meg bodza szörp is van, házi lekvár... Lényeg a lényeg, hogy elkezdtem kicsit dolgozni is, jó a társaság, mákot daráltam, mértem, töltöttem, tekertem, nevettem, beszélgettem és várnak máskor is. Ezen kívül itthon is sütöttem pár új dolgot, almaszezon lévén, leginkább almás sütiket, de persze mást is. Jöjjön néhány ínycsiklandozó kép.

Gombás quiche:

És egy kép a sárgadinnye méretű hagymákról, meg az almákról a piacról.

Jó itt minden :) Még egy utolsó kép: tegnap ilyen gyönyörű napfelkelte volt, és egész nap ragyogó napsütés. Ma nem mondható el ugyanez :(

Kanada`14 XI: Keleti Blokk

Kíváncsi vagyok, hogy ha egy külföldi megkérdezné, hogy merre érdemes menni MO-n egy hétvége alatt hányan mondanák azt, hogy nézze meg egyik nap Szentbékállát másnap meg a Bükki nemzeti parkot.
Mert mi nagyjából ilyen végletekben gondolkoztunk. Egyik kollegám tanácsára keletnek indultunk el és ott jártuk be a vidéket sokszor földutakon keresztül.
Összesen 4 várost/falut néztünk meg amelyeknek egy közös pontja volt, hogy mindegyik tóparton terült el. Mondjuk az lett volna teljesítmény ha valamelyik nem víz mellett lenne, mert annyi tó van Kanadában mint bükkfa Bükkben.

Szemtanúi voltunk a vadász szezon kezdetének, láttuk ahogy egy őzet (nem vagyunk biológusok) csomagtartón szállítottak haza az autpályán. Ilyet azért nem tapasztalunk otthon :)

Sok minden említésre méltó nem történt, hideg volt és fújt a szél. Mi meg fűtöttünk a kocsiban.
De mindezek ellenére nagyon élveztük, hogy láttuk az itteni "vidéket" is.

Láttunk egy II világháborús megemlékezést is. 70 éves évforduló volt. North Hatley kicsiny közössége skót dudával és egy regiment katonával rótta le tiszteletét az ismeretlen kanadai hősök előtt.

Képek. Alant meg a hétvégi útvonal található:

Kanada`14 X: Medvevadászat

Kérdezgettem a kollegáimat, hogy milyen egy napos elfoglaltásogt tudnak ajánlani itt a környéken, ha már megnéztünk Montreált.
Egyöntetűen azt a választ kaptam, hogy menjünk el Mont Tramblant-hoz, a helyi sípályához kirándulni, mert hogy az a legszebb/legjobb/legmenőbb.
Ezt megosztottam B kollegámmal is, aki nagyon jártas autóbérlésben. Úgy döntöttünk, hogy 3an nekivágunk a vadonnak és kirándulunk egy jót. Az idő nem éppen a legmegfelelőbb volt mert alulról szagolta a 0 fokot, de azért ez minket nem tántorított el.
Bepattantunk tehát a bérelt kocsinkba elszáguldottunk a hegyig és "sétáltunk" egy jót. 10km-t mentünk, jól megbecsültem hogy ez menni fog 3 óra alatt. Ebből is látszik, hogy nem vagyok egy gyakorlott túrázó mert kicsitvel több mint 5 órát voltunk a természet lágy ölén.
Persze ez inkább annak köszönhető, hogy 3 dombot megmászott az ösvény, felment a hóhatár felé, és mindenhol jégpálya volt.
Nagyon élveztük amúgy, sok szépet láttunk csak egy satnya medvét nem sikerült lencsevégre kapni. De talán jobb is így.

Sokszor olyan érzésem volt a hóhatár felett mintha a ruhásszekrényből lépnék be Narniába. Gyönyőrű volt, R. többször is elolvadt illetve a megilletődöttségtől nem tudott megszólalni (ami valljuk be elég ritka...)

A természet csodáiért ide tessék klikkelni.

Kanada`14 IX: Whatsapp

Már jó pár napja nem jelentkeztünk.

Miről is írjak?

Gyorsan telik ez a hét. Sokat gondolkoztam, hogy mit csináljak itt, ami hasznos lehet.
A múlt héten, olyan szép idő volt, hogy a kedvem mindig nagyon jó volt. Úgy éreztem magam, mint egy nyugdíjas, aki nagyon ráér, azt csinál, amit csak akar. Teljesen szabad voltam, vagyok most is, csak hétfőn nagyon hideg volt, most meg borult az és, így az én szabadúszó lelkesedésem is alább hagyott.

Na de nem estem kétségbe:)
Elmentem a magyar plébániára megkérdeztem, tudok-e valamit, bármit segíteni vagy dolgozni. Egy nagyon kedves, barátságos nővel beszélgettem, mutatta, hogy már 1928 óta vezetik a megkeresztelteket magyarul, szóval van itt történelem bőven. Montreálban kb. 10 000 magyar él. Ezen kicsit megdöbbentem, nem tudtam, hogy ilyen sokan vannak itt.

Aztán elirányított egy magyar cukrászdába, amiről eddig nem tudtam, csak az utcánkban levő magyar éttermet látogattam meg eddig. Szó ami szó, tegnap elmentem ebbe a magyar cukiba, aztán ma ismét, beszéltem a főnökkel, hogy szívesen dolgoznék itt, mondta, hogy majd ír.

Most ismét jobban érzem magam, lehet, hogy megyek jövőhéten főzni egy ünnepségre is, szóval alakulnak a dolgok.

Tegnap volt 3 hete, hogy kijöttünk, gondoltuk, ezt meg kell ünnepelni:) Elmentünk egy közeli helyre biliárdozni meg iszogatni. Jó volt nagyon!

Jó itt lenni és jó ennyit végre együtt lenni. Sokszor bevackoljuk magunkat a kanapéra, nézzük a sorozatunkat és minden nagyon szuper.

És miközben R. a gondatlanok életét éli én húzom az igát egész nap! Botrány! :D Na jó nem olyan vészes, mindig boldogan vár otthon.

Egy szó mint száz remekül érezzük magunkat, reméljük a mínuszok se fogják kedvünket venni!

Szereztünk egy ilyet! Nagyon állat!

Kanada`14 VIII: Here is a fun fact II.

Most egy kis összefoglaló az eddigi tapasztalatokról:

• Montreál nagyon tágas, ezért nem is tűnik úgy, hogy olyan nagy és, hogy sokan laknak benne.
• Egyszerre családias kisváros és felhőkarcolós.
• Sok bicikliút van.
• Az autósok normálisak!
• Nincs elöl rendszámtábla
• Rossz a bérletrendszer a metróhoz, csak havi bérlet van meg heti, ami csak hétfőtől vasárnapig érvényes
• itt is mindig van építkezés
• ha véletlenül süt a nap akkor minden nagyon szép  :)
• hiába van szelektív hulladékgyűjtés nagy a pazarlás
• Idén is megállapítottuk, hogy rosszak a papírzsepik és a wc papírok! 
• Réka mindig elborsozza a levest :)
• Nincs hírünk az M. családról!

Képek!

Kanada`14 VII: Sport

Folytatni kezdtem sportos tevékenységem:)
B kollegájától kaptunk két biciklit, tök jófej, hogy odaadta.
Gyors fel is pattantam az egyikre és egy hatalmasat bicikliztem a ragyogó napsütésben, szélben.
Az egyik kis csatorna, folyó mentén tekertem végig, ami a végén beletorkollik a nagy folyóba, hihetetlen jól nézett ki.
Másnap felrohantam a kondi terembe, szuper jó volt, aztán persze a térdem bánta kicsit, így ma ismét pihentetem.:(

Még egy szuper dolog volt, az, hogy Nagymamával skypoltam.
Hihetetlen jó volt.