Chapter XXX: Goodbye!

Nem szeretem a búcsúzkodást és író sem vagyok, így extra nehéz ezt a bejegyzést megírni. Nem is erőlködöm sokat inkább kaptok egy videót a szövegelés helyett.

Mivel csütörtökig vizsgáztam így nem maradt idő arra, hogy elmenjünk egy snowboardozni. Murat pedig nagyon rápörgött a témára. Majd később megtanítom.

Péntekre egy goobye focit szerveztem, összejöttünk 16an így nagy pályán tudtunk játszani. 8v8ban fociztunk körübelül 2 órát és hát nagyon pengék voltunk. Ismerjük már egymás minden mozzanatát kb olyanok voltunk mint a Barcelona csapata.

Szombat meg a hivatalos magyar búcsúbuli volt JJ-ben. Olyannyira jól sikerült, hogy ma 5ig aludtam :). Szép nyugis nap volt ez a mai leszámítva a fejfájást.

Délután 6kor beköltözött Bálint 2.0. Sok átalakulás történt a első verzió óta mert öregedett 6 évet és nemet változtatott. "Szegény" nem tud angolul így igen minimális a kommunikáció az irányába, de legalább megtanul Murat végre olaszul beszélni :)

Búcsúzóul annyit hogy:

Köszönöm Olaszország, jó volt!

Tudom hogy ugrálok mindig a gondolatokban és nem írok jól de legalább megnyugtat, hogy jól döntöttem az ITK és az irói pálya között :D

Chapter XXIX: Almost last

Hát még ennyi bejegyzés után sem sikerül ripsz ropsz írni.

Akkor hallgassuk meg az elmúlt hét eseményeit:

Vizsga kedden, eredmény nincs de valószínű jó lett, mert 3ból 4 kérdésre tudtam a választ

Egy nap pihi, aztán félig meddig tanulás arra a vizsgára amin buktam. Már sokkal jobban átlátom az egészet, szerintem most nem lesz gond vele.

Csütörtökön végre mozogtunk kicsit mert már sok volt az ülés. Elmentünk kosarazni a helyi placcra, szerencsénkre voltak rajtunk kívül mások is így street

balloztunk vagy 2 órát. Persze igen szarul ment, az elején még a szabályokat se tudtam :)

Után jött egy megfázás, nem tudom miért így a végére lettem beteg nekem nem jött be. Bár az is igaz, hogy itt is légszennyezettség van és lehet, hogy csak valami allergia emiatt. Mindenesetre úgy néz ki, hogy sikerült kiinni magamból :) mármint teával...

Ma meg tanulás megint, most meg sör következik kis pihenés képpen.

Úgy érzem új szintre emelem a blogolás fogalmát ezzel a remek zanzásítással.

Na de most megyek szerintem :)

Búcsúzóul egy kép csak hogy morális tartalma is legyen a bejegyzésnek:

Chapter XXVIII: Got to enjoy the little things

Mai bejegyzésemet a címnek szentelem.

Hétfőn kaptunk egy újságot, a helyi Spar-ét amiben leértékelt Kappa cípőket találtunk 20

euróért. Gondoltuk ez jó ár elmegyünk megnézni. Mikor odaértünk kiderült, hogy a cipő nem Kappa hanem Rebook és nem 20 euró hanem 40. Ez így már nem volt okés, dühöngtünk egy sort aztán inkább csináltunk egy hétköznapi bevásárlást. Vettem egy Japán instant noodle levest, gondoltam kipróbálom. És hát ez volt a little thing, nagyon finom volt, kaptok is egy képet róla :D szerintem ilyet fogok otthon árulni :)

Bónuszként egy az alpokról is kaptok egy képet.

És még a Liverpool is nyert :D

Chapter XXVII: Tutto bene

Csocsi!

Asszem már hozzászoktatok hogy félévenként írok egy bejegyzést :) Szóval elérkeztünk ehhez a félévhez. Bár sok minden most se történt...

Múlthét pénteken volt egy szóbelim, amin megbuktam. Kicsit ki voltam borulva mert több napon keresztül készültem, és tökre mást kérdeztek mint amire mi vizsgázók gondoltunk. De legalább rendesek voltak utána :) A lényeg hogy csak megerősítette bennem a bukás, hogy jólvan akkor csakazértis maxközeli pontszámmal megyek át, vagy legalábbis egy 3assal :D

Másnap megint foci+buli kombináció volt. Szülinapomat ünnepeltük meg, igen sokan eljöttek e neves alkalomból ami megörvendezte szívemet.

Szerdán török estét csaptunk. Murattal ketten főztük a vacsorát ami a többiek elmondása alapján is igen finomra sikeredett. Persze az feladatmegosztás úgy nézett ki, hogy Murat csinálja az összes török kaját, én meg csak a rizst meg a krumplipürét. Mondjuk nem volt egyszerű krumplipürét csinálni egy villával, de több óra árán sikerült, szóval énis sokat dolgoztam az ügy érdekében :). Az estét fénypontját egy fényképpel szemléltetném. Jobbról balra haladva: 2*török, 3*olasz, spanyol, 2*finn, magyar és a fényképész aki meg kazah.

Következő napokban semmi extra nemvolt, elkezdünk eltunyulni meg tanulni ami abban materializálódott, hogy nem mentünk el egyik este se bulizni.

Szombaton a már hagyománnyá vált focizás következett, ám sem az iráni sem az olasz ismerőseink nem értek rá, ezért valami teljesen új társasággal játszottunk. Kicsit amatőr volt a szervezés a részükről, mert aszondták van remek pálya ráadásul ingyen menjünk oda inkább a CUS helyett. Odaértünk fél 2kor, kicsit pötyögtünk/bemelegítettünk erre 2kor jön egy csóka hogy akkor ő most bezárja ezt a sportközpontot húzzunk a fenébe. Mint kiderült a pálya egy ilyen sportmax féleségnek a pályája, és a sok fizetős mellé csináltak egy ingyenest a csóróknak(nekünk :D). Mondta a az egyik srác aki ott lakott, hogy van egy másik pálya 10 percre menjünk oda. Végül ott játszottunk 2 órát és a végeredmény végre nekünk kedvezett 10-9re nyertünk :D. A pálya egy igen béna valamikemény volt ami ráadásul televolt törmelékkel, így igen félős volt, hogy kimegy valakinek a lába de végül semmi ilyesmi nem történt.

A köv hétre a nagy terv mind3unknak a tanulás lesz, jönnek a vizsgák feburár 7étől és senki nem akar bukni, miért is akarnánk :)

Uff én beszéltem

Chapter XXVI: Defibrillator

Új év, új bejegyzés, only by me! :)

Kezdjük el, bum bum bum bum bumburu bumbu. Egyelőre igaznak bizonyul az a mondás, hogy ha nevetünk az újévi himnuszon akkor vidám évünk lesz. Ami nekem otthon indult ugye, és bár elég hamar el kellett jönnöm, Torinóban folytatódott a móka.

Jó erasmusosok lévén egyből JJ-ben ünnepeltük azt, hogy újra együtt vagyunk. Na az a helyzet, hogy nem érzek elég lelkesedést magamban, hogy leírjak mindent, valami olyasmi jön majd, mint amit Alexander Supertramp is írt. 1 mondatos napló amit különösen fiúknak ajánlanak felhasználásra.

Egyik órám a kettőből nagyon jó. Tanár érthetően és érdekesen beszél, csupa olyan dolgokat tanít amit pár évvel ezelőtt ő vezetett be az itteni egyetemen. Mármint az optikai hálózatot ő fejlesztette ki. Ha nem lenne otthon egy diplomamunkám akkor nála csinálnék egyet.

Szombatra szerveztünk egy újabb focimeccset. Épp azon gondolkoztam, hogy milyen fura, hogy még sose találkoztunk másik társasággal akik ott fociznának, mikor megérkezésünkkor belebotlottunk 7 olasz úriemberbe akik épp ott játszottak. Megbeszéltük, hogy kihívnak minket és így 8-8 ellen tudtunk játszani nagy pályán. Hihetetlen jó volt! Végre nem csak kispályás fociban tudtam remekelni. Olyan izomlázat szedtünk össze, hogy már azon gondolkozunk, hogy veszünk egy tolószéket.

Tegnap az egyik magyar lánynak a szülinapját ünnepeltünk kedvenc helyünkön. Egy pöppet hosszúra sikeredett, 5ig buliztun

k. Asszem azért a héten visszafogom magam, mert pénteken lesz az első szóbelim. Bár biztos nem lesz nehéz :), de azért nem bízom a szerencsére.

Kaptam öcsikémtől egy tuti összefoglalót a tegnapi Touch gyűlésről, így most énis teljesen izgatott lettem, már írom is az edzéstervemet, hogy legalább az állóképességemmel ne legyek

lemaradva ha hazaérek.

Bónuszként beraktam egy képet a falamról, szerintem nagyon elegantos, gondolkozom hogy majd hazavigyem e vagy ne. Jah és itt egy link amire ha kattintotok láthattok pár képet B itt-tartózkodásáról.

Na úgy néz ki sikerült újraindítani a blogot (innen a cím is ha nem lenne egyértelmű). Kérdés marad azért, hogy mennyi időre :)

Jóéjszakát kívánok minden kedves olvasómnak.

B

Van egy dolog amit nemértek. Blogoknak nem olyannak kéne lenni, hogy van egy bejegyzés, és mondjuk a harmadát látod, és utána egy linken keresztül tudod megnézni a többit? Mármint olyan link mint mondjuk tótaw-nél "Tovább is van mondjam még?" Szóval ez az opció miért szűnt meg?