SZOMBAT (11-e)
Néhány kulcsfontosságú igazolványnak nyomavész.
SZOMBAT és SZERDA közt az idő egy pont méretű helyre zsugorodik.
SZERDA
B(o) elintéz egy rendezetlen ügyet a közlekedési hatósággal, majd újfent legálisan kiközlekedi magát a reptérre. Mezítlábra kényszerül a biztonsági ellenőrzésen, majd túlméretezett űrtartalma miatt megfosztatik a borotvahabjától... A légtérben keletkező hóvihar okán egyórás késéssel átröppen Milánóba. Ezalatt B(á) részeg digókkal verekszik álmában a személyi jogaiért.
B(o) kényelmesen utazgat tovább modern reptérről fasiszta pályaudvarra. B(á) már-már elveszti a nudli méretű jogát is, amikor REM mozgása a Richter skálával sem leírható mértéket ölt és tágra nyílt szemekkel felébred. B(o) és B(á) útjai a Porta Nuova állomáson futnak össze, felcsillanó szemek, egy ölelés és szíveket elöntő boldogság egy régóta várt találkozás felett.
Út haza, fél óra és egy forró tea majd irány a torinói tiszteletbeli konzulátus. Tudniillik egy ellopott személyivel nem lehet utazni. É rendkívül kedves konzulnak bizonyul, segítőkész és egy órányi keresgélés meg telefonálás után hasonló eredményre jutottak mint a kedves olvasók közül akadt buzgó pártfogók is: egy csak Milánóban beszerezhető ideiglenes útlevél nélkül igencsak bizonytalan a hazautazás. Tehát elkerülhetetlen egy Milánói kirándulás, de emiatt még nem hagyunk fel a hajnalig tartó ivászat elszánt ismerkedés reményével.
CSÜTÖRTÖK
A milánói főkonzulátuson A jóvoltából már elő volt készítve a terep és fél óra alatt kezünkben volt B(á) brand new útlevele. [ami egészen jövő csütörtökig érvényes] Körbesétáltunk a belvárosban, megnéztük a dómot, a Galeria Vittorio Emmanuele II -t ami egy gyakorlatilag századforduló előtt épült bevásárlóközpont. Naív módon azt gondoltuk, hogy beugrunk megnézni da Vinci Utolsó Vacsoráját, de előjegyzés híján ebből kimaradtunk. Majd legközelebb :) Mert ma már Schengen van és holnap is az lesz. Legalábbis bízom benne, hogy holnapra nem húznak ki a taglistáról. Egy fagyásig tartó séta, egy panini meg egy tea után hazatértünk, hogy ismét meglátogassuk az itteniek kedvenc helyét Jumping Jester-t.
PÉNTEK
N fogalmazta meg, amit B(o) csak most ismert fel: kész csoda, hogy B(o) nem szenved krónikus alváshiányban. Illetve mégis. Ma volt >=1 hónapja, hogy 10 órát aludtam. Eddig elképzelhetetlen változásokat hozott. Nagymértékben felszabadított, sokkal jobb kedvvel fogok neki bárminek.
B(á)val bejártuk Torinót, végigsétáltunk a via Garibaldin, megnéztük a piazza de Pallazzo-t felmentünk a Cappuccini-ra ahonnan az egészt várost be lehet látni az összes szép és ronda tornyot és toronyházat, és a Pó partján kialakított rendkívül patinás szórakozóhelykupacot a Murazzit. Azt mondják azért esténként nagy élet van ott.
Torinó egyébként nagyon barátságos város B(á)nak az tetszik benne, hogy tágas és sok a zöld, B(o)nak meg hogy rendezett és ÁTlátható. A belváros eléggé négyzetrács kialakítású, de nagyon király hogy egy-egy utcán kilóméterekre el lehet látni, ezek a nagy tengelyek igazán impozánsak. Rengeteg árkád van mindenhol, ezek is növelik az utca terét és élettelibb is lesz tőle a város. Az oszlopsorok a keresztutcák előtt is végigfutnak és sok helyen még a villamost is átmegy alatta. Furcsa keskeny villamosok járnak errefelé.
MAJD...
Szombat élelőtt Torino, délután városnézés Milánóban, aztán pedig neki az éjszakának barátokkal, barátoknál. Vasárnap hajnalban reptér és reggelre Ferihegyen, hacsak nem megint lezárják hóvihar miatt... Bár ilyesmi meg sem fordulhat a fejünkben, még az univerzum sem merne ilyenre gondolni, hát mi miért tennénk! Tehát vasárnap találkozunk!
