2015. február 16., hétfő
2015. január 6., kedd
2014. december 19., péntek
Kanada'14 XXIII: Látogatók
Az utolsó hétvégét itt töltöttük Montreálban.
Meglátogattak minket Londonból,Torontóból Réka rokonai.
Réka nagymamájának a testvérének a felesége Zsuzsa,illetve a lánya és az unokája jöttek el meglátogatni.
Szombaton reggel felkerekedtünk és bejártuk együtt az óváros pár utcáját, majd külön külön bevásárolt mindenki azt amit csak akart.
Délután találkoztunk újra és elmentünk egy itteni híres shéf vendéglőjébe. A neve a fickónak Chuck Hughes és nyert egy tévés főzőversenyn, valamint nagyon jó szakács, ezért az éttermébe 3 hónappal előbb kell helyet foglalni,annyira népszerű.
Nagyon nagyon finom volt minden és hihetetlen figyelmesek voltak a pincérek is. Szinte mindent megkóstóltunk, igazán fennséges este volt.
KÖzben beszélgettünk, boroztunk, nevettünk.
Életünkben először ettünk ilyen finom dolgokat, tengeri gyümölcsöket, szarvast.
Ezután elköszöntünk egymástól, nagyon jó volt kicsit együtt lenni, örültünk nagyon a látogatásnak.
Meglátogattak minket Londonból,Torontóból Réka rokonai.
Réka nagymamájának a testvérének a felesége Zsuzsa,illetve a lánya és az unokája jöttek el meglátogatni.
Szombaton reggel felkerekedtünk és bejártuk együtt az óváros pár utcáját, majd külön külön bevásárolt mindenki azt amit csak akart.
Délután találkoztunk újra és elmentünk egy itteni híres shéf vendéglőjébe. A neve a fickónak Chuck Hughes és nyert egy tévés főzőversenyn, valamint nagyon jó szakács, ezért az éttermébe 3 hónappal előbb kell helyet foglalni,annyira népszerű.
Nagyon nagyon finom volt minden és hihetetlen figyelmesek voltak a pincérek is. Szinte mindent megkóstóltunk, igazán fennséges este volt.
KÖzben beszélgettünk, boroztunk, nevettünk.
Életünkben először ettünk ilyen finom dolgokat, tengeri gyümölcsöket, szarvast.
Ezután elköszöntünk egymástól, nagyon jó volt kicsit együtt lenni, örültünk nagyon a látogatásnak.
2014. december 10., szerda
Kanada'14 XXI: Nemzeti Parkok
Vasárnap a nemzeti parkok napja volt. Mivel tudtuk hogy sokat sétálunk ma elmentünk egy kiadósat reggelizni. A helyet a szállásadónk (J) ajánlotta, hogy ide járnak a helyiek a jó és olcsó kaja miatt. Hát nem csalódtunk most sem. Tele volt farmerrel (J. mondta így), kockás ing, basballsapka, napszemüveg, szóval eléggé kilógtunk, aki csak ránknézett egyből tudta hogy nem helyiek vagyunk. Rengeteg féle tojás volt, különböző húsok (bacon, virsli...) és végtelen mennyiségű kávé. A pincérek folyton jártak körbe, hogy kérünk e még kávét (ami víz izű volt, így csak egyszer kértünk), a kaja bőséges és finom volt.
A jó reggeli után elindultunk J által ajánlott nemzeti parkba. A térképet nézegetve nem volt egy nagy park, de volt benne vagy 6 tó szóval volt mi körül sétálgatni. Minden tiszta hó/jég volt így sok szép képet lehetett készíteni. Szerencsére most sem találkoztunk medvével, bár az egyik kollegám már nagyon szeretett volna eggyel összefutni :)
Körübelül 3-4 órát sikerült itt eltölteni, ami arra volt jó, hogy az ezer sziget nemzeti parkhoz (ahova eredetileg menni akartunk) csak naplementére értünk le. Szerencsére ez nem volt baj, mert a turistaútvonal amit kinéztem nem volt túl jó. Miután megérkeztünk felrohantunk egy kilátó pontra, onnan lőttünk 1-2 képet és rohantunk is vissza a kocsihoz mert nap nélkül már nagyon hideg volt a -12 fok.
Nagyon szép tájak vannak itt, jó volt sétálni a természetben. Ha itt lennénk 2 évig szerintem akkor se tudnánk betelni a nemzeti parkokkal.
A jó reggeli után elindultunk J által ajánlott nemzeti parkba. A térképet nézegetve nem volt egy nagy park, de volt benne vagy 6 tó szóval volt mi körül sétálgatni. Minden tiszta hó/jég volt így sok szép képet lehetett készíteni. Szerencsére most sem találkoztunk medvével, bár az egyik kollegám már nagyon szeretett volna eggyel összefutni :)
Körübelül 3-4 órát sikerült itt eltölteni, ami arra volt jó, hogy az ezer sziget nemzeti parkhoz (ahova eredetileg menni akartunk) csak naplementére értünk le. Szerencsére ez nem volt baj, mert a turistaútvonal amit kinéztem nem volt túl jó. Miután megérkeztünk felrohantunk egy kilátó pontra, onnan lőttünk 1-2 képet és rohantunk is vissza a kocsihoz mert nap nélkül már nagyon hideg volt a -12 fok.
2014. december 6., szombat
Kanada'14 XX: Ottawa
Elmentünk!
Megjöttünk!
Kollegáim kedvéért a lehető legnagyobb pickuppal mentünk Ottawaba. Annyira nagy, hogy 5.7 literes motorja van és nagyon hamar éri el a 100at. Kipróbáltuk több ízben is (2kerék, 4 kerék meghajtás) ráadásul videó is van róla :)
Na szóval Ottawa felé haladtunk de nem autópályán hanem az Ottawa folyó mentén egy kis úton. Félúton megálltunk egy nagyon menő szállodánál amit nagy farönkökből építettek. Mármint tényleg farönkök a falai. Persze nagyon burzsuj hely volt, de azért azt megengedték, hogy bemenjünk körbenézni. Után kimentünk egy kicsit a folyópartra de 10-20 perc után lefagytunk szóval rohatnunk vissza a fűthető kocsiba.
Ottawara mindenki azt mondta, hogy pár óra alatt körbejárhatók a látványosságai. Szerencsére ez így is volt mert a nap már nem sokáig volt fent amikor megérkeztünk. Lefutottuk a kötelező köröket (Rideau Canal (7km-es korcsolyázható csatorna), városháza, parlament, szoborparkok, háborús emlékmű (itt lelőttek egy katonát 1-2 hónapja)). A parlament mögött a leleményes feleségem talált egy pontot ahol meleg levegő szállt fel, így oda bevackoltuk magunkat amíg fényképeztük a naplementét. Ez egy szuper meglepetés volt számunkra, mert már kezdett megfagyni a nyál a szánkban olyan hideg volt. A város amúgy szép, már ha ezt így ki lehet jelenteni másfél óra ismerettség alapján. Az utcán végre angolul beszéltek, ami számomra nagy felüdülés volt.
Másfél óra kocsikázás után megérkeztünk Perth mellé az egyik legjópofább szállásra amin eddig voltam. Egy 100 éve épült templomot vett meg a szállásadónk és alakította át lakássá. Eszméletlen hangulatos volt! A nő meg írtó jófej. Teával és sütivel várt minket no meg rengeteg mosollyal. Nem bántuk meg hogy itt szálltunk meg :)
Megjöttünk!
Kollegáim kedvéért a lehető legnagyobb pickuppal mentünk Ottawaba. Annyira nagy, hogy 5.7 literes motorja van és nagyon hamar éri el a 100at. Kipróbáltuk több ízben is (2kerék, 4 kerék meghajtás) ráadásul videó is van róla :)
Na szóval Ottawa felé haladtunk de nem autópályán hanem az Ottawa folyó mentén egy kis úton. Félúton megálltunk egy nagyon menő szállodánál amit nagy farönkökből építettek. Mármint tényleg farönkök a falai. Persze nagyon burzsuj hely volt, de azért azt megengedték, hogy bemenjünk körbenézni. Után kimentünk egy kicsit a folyópartra de 10-20 perc után lefagytunk szóval rohatnunk vissza a fűthető kocsiba.
Ottawara mindenki azt mondta, hogy pár óra alatt körbejárhatók a látványosságai. Szerencsére ez így is volt mert a nap már nem sokáig volt fent amikor megérkeztünk. Lefutottuk a kötelező köröket (Rideau Canal (7km-es korcsolyázható csatorna), városháza, parlament, szoborparkok, háborús emlékmű (itt lelőttek egy katonát 1-2 hónapja)). A parlament mögött a leleményes feleségem talált egy pontot ahol meleg levegő szállt fel, így oda bevackoltuk magunkat amíg fényképeztük a naplementét. Ez egy szuper meglepetés volt számunkra, mert már kezdett megfagyni a nyál a szánkban olyan hideg volt. A város amúgy szép, már ha ezt így ki lehet jelenteni másfél óra ismerettség alapján. Az utcán végre angolul beszéltek, ami számomra nagy felüdülés volt.
Másfél óra kocsikázás után megérkeztünk Perth mellé az egyik legjópofább szállásra amin eddig voltam. Egy 100 éve épült templomot vett meg a szállásadónk és alakította át lakássá. Eszméletlen hangulatos volt! A nő meg írtó jófej. Teával és sütivel várt minket no meg rengeteg mosollyal. Nem bántuk meg hogy itt szálltunk meg :)
2014. december 2., kedd
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)