Chapter XVI: Sport days

Sajna kis helyesbítést kell közzétennem. Nem minden pálya ingyenes a CUS-nál. A mászás pont a fizetősökhöz tartozik sajna. A lényeg, hogy fél év után újra másztam és nagyon jó volt! Azóta is érzem hogy mennyire :)

Végül nem voltam sárkányhajózni, mivel milanóba mentem egy touch rugby bajnokságra. A csapatunk elég viccesen állt össze, én voltam az egyetlen (az edzőn kívül) aki ismerte a szabályokat. A többi mint rögbi játékos volt, az edző kérésére jöttek csak el, amúgy nem nagyon csípik ezt a sportot. Az eredményeinken is meglátszott ez. Utolsók lettünk az 5ből :D. Végig zuhogott az eső, a végén már sártócsa volt a pálya közepe, de ennek ellenére nagyon jó volt. A szervezés színvonala kicsit kisebb volt mint a bécsi tornának, vagy egy magyar bajnokságnak de azért működött minden.

Holnap azaz ma megyünk golfozni :). Ez is ilyen open day, és még sosem golfoztunk életünkben, gondoltuk kipróbáljuk, elég mókás lesz. Ráadásul jó idő van/lesz, szóval nem fogunk megint szarrá ázni.

Beindult az élet, elkezdtünk vegyesen főzni, keverednek az emberek a különböző szintekről, együtt bulizunk szóval szuper minden. Ráadásul a héten költözöm a tuti kis lakásunkba, már nagyon várom azt is, igaz akkor nem lesznek ekkora nemzetközi kajálások, de majd valahogy bepótoljuk a többit meg le lehet szervezni FB-n.

Skype-ot hiányolom, hívjatok/írjatok :D

Ciao

Chapter XV: L'pool vs ManU

Update: Képek itt elérhetőek!

A hét legnagyobb eseménye hogy van lakásunk! Csütörtökön sikeresen aláírtuk a szerződést, pénteken már költöztek a többiek. Mivel én előre fizettem a szállásomra, ezért én ottmaradok Okt 1-ig, hogy ha már fizettem akkor élvezzem is a lakást, na meg a tuti netet. Hasítanak ám a letöltések :) Net még nincs az új lakásban, de már megkötöttük a szerződést, mire én odaköltözöm addigra nem lesz semmi gond.

Hétvégén utazni akartunk de mivel szombaton egész nap esett az eső ezért otthon maradtunk. Pedig egy sienai barátunkkal beszéltük meg hogy elmegyünk Alessandriába és utána átjön hozzánk. Vasárnap eljött a nagy nap amire vártam. Liverpool vs Manchester United volt. Elmentünk egy ír kocsmába megnézni. Hangulat volt, siker nem. Hülye liverpool megint kikapott. De nemsokkal csak 1 góllal. Meccs után zúztam haza, mert az indiaiak már éheztek és mivel bejelentettem, hogy én főzök aznap ezért az én lelkemen száradt volna ha éhenhalnak. Lecsót főztem (életemben először :D) de ízlett mindenkinek szerencsére. Indiaiakon kívül evett belőle brazil és spanyol is és ők is szerették, szóval olyan rossz nem lehetett.

Lassan elkezdek a mérnöki tervezésemmel is foglalkozni, nehogy a végén össze kelljen csapni. Az olasz tudásomra is jobban ráfekszem mostantól. Szedtem mp3-ban olasz nyelvtanfolyamot, könyvtárból olasz "mesekönyvet", azaz egyszerűsített könyvet aminek meg van mondva, hogy 500 szót tartalmaz, vagy 1000-et.

Van egy olyan szervezet, hogy CUS. Ez tesiórákat hivatott helyettesíteni. Minden torinoi egyetem a tagja ennek, így minden diák ingyen használhatja a pályáit. Körübelül 8 különböző központja van, például foci, rögbi, futás, uszás tittiri tittiri. Lényeg, hogy pénteken nyílt napja lesz a mászásnak! szombaton meg a sárkányhajónak!! vagy sárkányhajó evezésnek :). Jó buli lesz már várom.

Este majd rakok fel pár képet a tuti lakásunkról.

Addig is

Arrivederci

Capter XIV: Mindenkinek egyesével...

Vasárnap reggel találtunk magunknak egy szobatársat a tökéletes lakásba. Elmentünk mégegyszer a lakásba, hogy Murat is lássa milyen. Szerencsére neki is tetszett, így megbeszéltük a tulajjal, hogy kedden aláírjuk a szerződést és fizetünk. Ekkor jött a gebasz.

Ugyanis jött a szaros hétfő, amit mindenki utál (mostmár énis...). Szóval hétfőn délben felhívott minket a fószer, hogy hát ne menjünk kedden szerződést aláírni, mert odaata másoknak a lakás aznap reggel. Hát a kurvaanyját. Semmi bocsánat, vagy neharagudjatok, egyszerűen csak paraszt.

Persze mind3nak elszúrta az egész napját, kezdhettük előről az egész lakáskeresést. Nekem annyi vígaszom volt, hogy délután volt a touch rugby edzés. Persze az is el lett rontva, mert rossz cím volt megadva, így csupán másfél óra késéssel érkeztem meg az edzésre. Szerencsére nem csak én hanem még 10 másik srác, így magáról az edzésről nem maradtam le. Legalább megérte elmenni, mert jó volt nagyon. Két hónap után újra játszottam!

Míg én szórakoztam Andreu és Murat (két lakótársam) elment egy lakáskereső céghez, aki az egyetemistáknak keres lakást teljesen ingyen. Szerencsére találtak egy lakást a sulihoz 5 percre. Kellett egy kis győzködés a tulajnak, hogy elmhessünk megnézni, mivel a hirdetésben az állt, hogy csak lányoknak és csak olasz diákoknak adja ki a lakást :D, azért valahogy belefértünk ebbe a kategóriába. Másnap reggel elmentünk megnézni és rájöttünk hogy a karma nem akkora szemét. Iszonyat jó a lakás! 80 m2 3an vagyunk benne, tuti konyha, fürdő, nappali meg egy hálószoba (amit át fogunk rendezni, hogy ne 3an aludjunk benne.) Holnap aláírjuk a szerződést, most már sikerülni fog mivel az ügynökségnél már nincs kinn a lakás hirdetése, tudják, hogy mi fogjuk kivenni.

Tegnap volt a lakótársam szülinapja, most lett 21! éves. Kis hülye :D. Első nagy buli volt mióta itt vagyok Torinóban. Hát elég jól sikerült. Asszem elég azt mondani hogy reggel érkeztem haza :D. Ír kocsmában voltunk ahol eszméletlen jó söröket adtak, és régi rock szólt.

Most lépek vásárolni, mert lassan nem lesz mit ennem. A menzát meg elszalasztottam mivel túl sokáig aludtam :)

Ciao

Chapter XIII: :D

Asszem végetért a nyaralásom, és mostantól tényleg itt élek, ugyanis elfogyott a fogkrémem. Ilyen nem szokott történni egy nyaralás alatt.

Tegnap óta nagyon komolyan toljuk a lakáskeresést. Egész nap a hirdetőfal előtt állunk és keressük a nekünk megfelelő apartmanokat. Mára meg is lett a gyümölcse, két szuper helyet is találtunk, a baj csak az, hogy még nem tudtunk dönteni :). Biztonság kedvéért még holnap reggel és nézünk egyet, és ha minden jól megy akkor délutánra már a milyenk lesz az egyik. Nagyon szuper!

Az imént próbáltam becsatlakozni az 5 éves osztálytalálkozómba, de sajna nem sikerült, mert a skype (vagy a laptop) nem tudott elég jó hangot produkálni. De azért vicces volt mindenkit hallani. Ha valamelyikőtök olvassa, akkor legyen szíves számoljon be nekem a találkozóról :D. Köszi!

Kiderült, hogy sztrájkoltak a kutatók és a professzorok, így minden szakon csak októbertől kezdődik az oktatás. Egyik szemem sír a másik nevet. Így lesz még 1 laza hónapom, amikor csak olaszul tanulok, és sokat sportolok, de ugyanakkor, nem lesz hosszú karácsonyi szünetem otthon, és egy csomó bonyodalomba fogok ütközni az ITK-n a pót-pót-pót beszámolóm miatt. Bár ez is meg fog oldódni valahogy, ebben biztos vagyok.

Na elkezdek készülődni és infót gyűjteni a többiektől, mert ma céltudatosan akarunk kocsmát keresni. Tegnap bő fél óráig bóklásztunk, de nem találtunk semmit, így csalódva kellett hazamennünk, és hát nem volt a legjobb érzés :)

Ciao

Chapter XII: Reminiscence

Az indiai vacsi jó lett nagyon. Kicsit túl sok chilit tettek bele, mikor először megkóstoltam, nem bírtam megszólalni, akkorát nevettek rajtam hogy csak na. De azért nem hoztam szégyent a magyarokra, mivel ők is megkönnyezték a sok fűszert :).

Mióta van netem, beleástam magam a lakáskeresés bizniszbe. Találtunk már egy csomót, de mivel csak ma érkezett meg a leendő lakótársam, ezért csak később fogjuk őket megnézni. Remélem, találunk valami tutit. Ha igen akkor jöhettek látogatni :D

Egyik este elindultam futni, szomorkodtam, hogy egyedül kell mennem. Szerencsére mire kiértem a koliból már 3an voltunk. Egy brazil és egy amerikai srác csatlakozott hozzám. Elvileg a brazilok tudnak futni a foci miatt, de benne nem volt meg ez a kitartás, bár lehet, hogy csak az eső riasztotta vissza, mindenesetre hamar visszafordult. Az amcsi meg úgy futot mint egy őrült, alig bírtam lépést tartani.

Tegnap életemben először elmentem egy komolyzenei koncertre. Kaptunk ingyen jegyet az egyetemtől, így hát miért ne. Egy igen híres zongorista adott koncertet Filarmonica della Scala-val. Egy Tchaikovsky darabot adtak elő. Amíg Lang Lang (zongorista) is játszott addig jó volt, de miután elment és csak a filharmonikus maradtak akkor már kezdett unalmas lenni. Ez kb 1 óra után következett be. Egyszer jó volt, de nem hinném, hogy többször elmegyek ilyenre :D

Ciao

Chapter XI: Back to civilization

Skype!!!

Mostantól elérhető leszek skypeon, esténként, persze csak akkor, ha épp nem vagyok valahol máshol.

Chapter X: One more

Kezdek megbarátkozni a hellyel, főleg úgy, hogy nincs itt a szobatársam. Elvileg 1én kellett volna megjönnie, szerencsére azóta se jött meg, és nem is tudnak róla semmit. Ha van egy kis mázlim, akkor egész hónapban egyedül leszek :D.

Most épp a konyhában ülök a két indiai (J&P-vel) sráccal és „főzünk”. Kitaláltam, hogy együnk közösen csirkét meg rizst, erre mondta J, hogy P nagy csirkemester. Ráadásul a rizst is jobban csinálják, mint én, szóval ők főznek, én meg csak nézem. Kaja után városnézés, utána meg futás lesz.

Tegnap egy hét kihagyás után elmentem sörözni. Egyik srác a nyelvtanfolyamról átjött Torinóba szállást keresni, és este összefutottunk egy sörre. Rájöttünk, hogy azért fura most az élet, mert egy egész hónapon át pörögtünk most meg vissza kell állni egy lassabb szintre, és ez nehéz.

Kitaláltam, hogy nem megyek koliba, hanem lehetőség szerint apartmanba költözöm. Ott nem lesznek szabályok, bárkit fogadhatok, megválaszthatom, hogy kivel lakom. Persze ez szép, meg jó, de nehéz lesz összehozni. Végülis van rá egy hónapom :D, szóval sikerülni fog.

Ha minden igaz, akkor holnaptól lesz rendes netünk a szálláson, így majd én is tudom mondani, hogy skype-on elérhető leszek.

Chapter IX: Getting better

Eljött a reggel, amire annyira vártam. Első utam a recepcióra vezetett. Most egy másik öreg nena ült ott, de nemprobléma el tudtam mondani, hogy új szobát kérek, plusz még tegnapról ott volt előtte a papír is, hogy nekem biza új szobát kell adni. Mondogatta, hogy probléma van, impossible, impossible, de kitartóan ott ültem és vártam. A végeredmény az lett, hogy egy másik vendégnek a szobáját kaptam meg, ő meg, ha megérkezik, megkapja a szart. Neki könnyebb, mert ő csak 10 napra jön nem egy hónapra, jah és én már fizettem, akkor legalább jó (jobb) szobát kapjak.

Szóval most a 3ikon ücsörgök végre van fény a szobában, még az ablakot is kel lehet nyitni mert nem akkora a hangzavar mint a földszinten. Ma találkoztam két másik diákkal a konyhában, az egyik egy kolumbiai srác, a másik meg Sri-Lanka-ról jött (igaz ő már inkább felnőtt, mint srác, a phd-jét fejezte be februárban).

A mai terv, hogy végre szerzünk térképet Torinóról, hogy tudjunk közlekedni. Ezek után talán a török barátaimat is meg tudom látogatni. Este futni szeretnék, mert nincs sok másik lehetőség. Azaz elvileg van 3 tuti szórakozóhely, de előbb még kipihenem magam, meg ezek az indiai komák nem néznek ki akkora bulisnak, egyedül meg nem vicces.

Megnyugtató, hogy eddig mindenki (2 indiai, 1 kolumbiai) srác el akar innen menni egy hónap után. Nem én vagyok túl válogatós, hanem ratyi a hely.

Skype kilőve szept 6ig, mert csak az egyetemen lesz net most csütörtöktől, mert ekkor fogunk beiratkozni, és ekkor kapjuk meg a felhaszt meg a jelszót a nethez, legalábbis nagyon remélem, hogy így lesz. Nehezen indul be az egész, de szerintem nagyon jó lesz.

Írjatok leveleket, kivel mi van légyszi. Minden olvasóra vonatkozik, kiváncsi vagyok mindenkire. Ha meg nem akkor max nem válaszolok :D

Yeey! Találtunk ingyen netet a konyhában. It is really getting better!

Ciao

Chapter VIII: Valami rossz mindig van?

A koli bejáratában összefutottam két indiai fiúval, körübelül ők tartják bennem a lelket, no meg a Firefly és a tea :D (thx öcsinek!!). A srácokkal lehet beszélgetni, jófejek csak kicsit pontatlanok (ha 6kor találkozunk, akkor kb fél 7kor kelnek és 7re le is jönnek), valamint velük fedezem fel Torinót, szép lassan.

Amikor átvettük a szobát a nő úgy fogadott az irodában, hogy ne hari de a te szobád molto bruttó. Kicsit elkerekedett a szemem, és gondoltam, hogy ez nem jó jel. Hát abszolút rossz jel volt sajnos. A szoba vakolata omlik, a padló kb 50 éves és tiszta ratyi, a szoba kicsi, büdös és az utca szintjén van, tehát ha kinyitom az ablakot, akkor minden behallatszik az utcáról. Dühöngtem magamban erősen, hogy jól kifizettem előre az első hónapot és ilyet kapok. Kb egy óra után mentem vissza a nőhöz, hogy hát ez nem frankó innen eltűzik okt elsején. Mondta, hogy ad egy másik szobát, mondtam jó, de akkor is elmegyek. Most úgy áll a dolog, hogy holnap kapok egy jobb szobát, ami a 3ikon van és tényleg jobb.

Amúgy a koli egy régi épület, ami anno női kollégium volt. Valamiféle katolikus szervezet tagja. Sajna annyi szabály van, hogy nehéz megjegyezni is, nemhogy betartani. Főleg az a rossz, hogy 11 után nincs konyha és fürdés sem (fürdő és wc közös, a szobákban nincs :O ). Valamint nem lehet vendéget fogadni a szobában, csak a nappaliban. Tehát szeptemberre kilőve a látogatás.

A terv az, hogy keresek valami albérletet, vagy átnézek másik koliba, hátha ott van még hely. A 2 török srác, akikkel együtt jöttem Sienából egy másik helyen vannak, és aszondták fasza nagyon. Szerintem holnap átnézek oda, próba cseresznye. Az indiaiaknak, akikkel találkoztam, sem tetszik a hely, főleg úgy hogy ők 1 évig maradnak itt. Nekik azért jobb szobájuk van, ráadásul a 3ikon, így csöndes is, de ők még nem fizettek. WTF? ez a rendszer.

Persze net még nincs, mert 2 hete óriási vihar volt, és becsapott a villám. Olasz stílusban csinálják a szerelést, köv hétfőre lesz csak. Ja, annyira régimódi az egész, hogy papíron vezetik a vezetők a szobákat illetve a vendégeket.

Most épp olyan, mint egy öregek otthona, diák kb 2 van a többi vendég (mind a 6) ötye. Fuck it!

Na, lépek kaját csinálni, mert még 20 percig van nyitva a konyha, utána meg dögöljek meg.

Azért nem adom fel a pozitív gondolkodást. Nagyon jó helyet fogok találni akár koli, akár albérlet. Még az is lehet, hogy a spanyol barátommal fogok együtt lakni J

Ciao

Chapter VII: of a Beautiful Friendship

Péntek este jött az újabb Fortezza party, amit én szórólapoztam a koliban. Délelőtt még mindenki azt mondta, hogy persze jön, ez az utolsó nagy buli és nem akarja kihagyni. Estére persze mindenkinek fontosabb lett a koncert a Piazza di Campo-n. Itt valami olasz Kispál lépett fel, és körülbelül több ember volt jelen, mint a Palio-n. Nekünk nem nagyon jött be a zene így elmentünk a buliba. Sajna nem nagyon volt buli, mert nem volt benn senki. Ekkor elkezdtünk alkudozni, merthogy túl drága a belépő és ezért nem jöttek a többiek. Miután megegyeztünk egy jó árban egyszer csak megjelent mindenki, így a buli 12kor el is kezdődött. Ezek után remekül éreztük magunkat hajnali 4-ig amikor is lelőtték az egészet. De végeredményben jól sikerült a „záróbulink”.

Mikor hajnalban hazaértem szembetalálkoztam az egyik német lánnyal, aki épp indulni készült hazafelé. Mivel jóban voltunk ezért örültem neki, hogy el tudtam köszönni. A többiektől akik reggel mentek sajnos már nem tudtam elköszönni mert elnyomott az álom.

Mikor délután felébredtem elszomorodtam, mert az örökké zajos kert/tető most síri csöndben volt. Nagyon depressziós tud lenni, amikor az ember egy nagy épületben egyedül van, és nem hall semmilyen életre utaló jelet. Eszembe jutott, hogy lehet ilyen lesz a szállásom Torinoban, amíg meg nem jönnek a diáktársaim. Ettől kicsit megijedtem, de mint kiderült nem ez lett a legnagyobb gondom.

Sokan elmentek a városba, hogy egy kis kultúrát szívjanak magukba így az utolsó napokban. Este megint a Campo-n volt a gyülekező, de már sokkal kevesebben voltunk, mint szoktunk lenni. Az is látszott, hogy már mindenki fáradt, mert az egész bagázs (tutti genti) hazament az 1-gyes busszal. Hajnali hatkor felkeltem elköszönni Commander Slow-tól, valamint a magyar lányoktól. Aztán, sipirc, vissza az ágyamba. Körübelül 11kor felkeltem és reggeli+zuhany után elkezdtem csomagolni. Délután 5kor találkozóm volt a többeikkel a városháza előtt. Megbeszéltük, hogy utolsó emlékként még felmegyünk a tornyába, ami kb. 120 méter magas. Hát mondanom sem kell nagyon magas volt :D a kilátás meg valami elképesztő. Az egész vidékre remekül rá lehetett látni, és hiába mondta mindenki, hogy toszkána milyen szép, engem mégis inkább Siena házai fogtak meg. Teljesen úgy nézett ki ilyen magasról a város, mint ha valami makett lenne. Majd teszek fel képeket róla.

Végül eljött az utolsó este sokunk számára. Körübelül 20an voltunk már csak a bagázsból, így csak beszélgetés és ivás volt, szerencsére már a kertben és nem a városban. Mivel a legtöbbünk hétfő reggel 5kor kelt, nem tartott sokáig a buli, nekem azért sikerült 3kor elmenni aludni. Hál istennek volt annyi eszem, hogy szóltam az egyik török srácnak, akivel együtt utaztam torinoba, hogy ha nem vagyok ott, akkor bizony hívjon fel nehogy elaludjak. Persze a hívásra ébredtem, így már reggelizni nem tudtam. Az utazás nagyon hosszúra sikeredett sajnos, egész pontosan kb 7 órát vett igénybe.

Még azt akartam elmondani, hogy a spanyol srác elkérte a mobilszámom, mivel ő is torinoban fog tanulni. Gondolkozott, hogy milyen jelet adjon nekem a mobiljában. Ezt mondta pontosan:
„Legyen alma, banán vagy bohóc, áh nem megvan, medve lesz :D”