Az utolsó hétvégét itt töltöttük Montreálban.
Meglátogattak minket Londonból,Torontóból Réka rokonai.
Réka nagymamájának a testvérének a felesége Zsuzsa,illetve a lánya és az unokája jöttek el meglátogatni.
Szombaton reggel felkerekedtünk és bejártuk együtt az óváros pár utcáját, majd külön külön bevásárolt mindenki azt amit csak akart.
Délután találkoztunk újra és elmentünk egy itteni híres shéf vendéglőjébe. A neve a fickónak Chuck Hughes és nyert egy tévés főzőversenyn, valamint nagyon jó szakács, ezért az éttermébe 3 hónappal előbb kell helyet foglalni,annyira népszerű.
Nagyon nagyon finom volt minden és hihetetlen figyelmesek voltak a pincérek is. Szinte mindent megkóstóltunk, igazán fennséges este volt.
KÖzben beszélgettünk, boroztunk, nevettünk.
Életünkben először ettünk ilyen finom dolgokat, tengeri gyümölcsöket, szarvast.
Ezután elköszöntünk egymástól, nagyon jó volt kicsit együtt lenni, örültünk nagyon a látogatásnak.
2014. december 19., péntek
2014. december 10., szerda
Kanada'14 XXI: Nemzeti Parkok
Vasárnap a nemzeti parkok napja volt. Mivel tudtuk hogy sokat sétálunk ma elmentünk egy kiadósat reggelizni. A helyet a szállásadónk (J) ajánlotta, hogy ide járnak a helyiek a jó és olcsó kaja miatt. Hát nem csalódtunk most sem. Tele volt farmerrel (J. mondta így), kockás ing, basballsapka, napszemüveg, szóval eléggé kilógtunk, aki csak ránknézett egyből tudta hogy nem helyiek vagyunk. Rengeteg féle tojás volt, különböző húsok (bacon, virsli...) és végtelen mennyiségű kávé. A pincérek folyton jártak körbe, hogy kérünk e még kávét (ami víz izű volt, így csak egyszer kértünk), a kaja bőséges és finom volt.
A jó reggeli után elindultunk J által ajánlott nemzeti parkba. A térképet nézegetve nem volt egy nagy park, de volt benne vagy 6 tó szóval volt mi körül sétálgatni. Minden tiszta hó/jég volt így sok szép képet lehetett készíteni. Szerencsére most sem találkoztunk medvével, bár az egyik kollegám már nagyon szeretett volna eggyel összefutni :)
Körübelül 3-4 órát sikerült itt eltölteni, ami arra volt jó, hogy az ezer sziget nemzeti parkhoz (ahova eredetileg menni akartunk) csak naplementére értünk le. Szerencsére ez nem volt baj, mert a turistaútvonal amit kinéztem nem volt túl jó. Miután megérkeztünk felrohantunk egy kilátó pontra, onnan lőttünk 1-2 képet és rohantunk is vissza a kocsihoz mert nap nélkül már nagyon hideg volt a -12 fok.
Nagyon szép tájak vannak itt, jó volt sétálni a természetben. Ha itt lennénk 2 évig szerintem akkor se tudnánk betelni a nemzeti parkokkal.
A jó reggeli után elindultunk J által ajánlott nemzeti parkba. A térképet nézegetve nem volt egy nagy park, de volt benne vagy 6 tó szóval volt mi körül sétálgatni. Minden tiszta hó/jég volt így sok szép képet lehetett készíteni. Szerencsére most sem találkoztunk medvével, bár az egyik kollegám már nagyon szeretett volna eggyel összefutni :)
Körübelül 3-4 órát sikerült itt eltölteni, ami arra volt jó, hogy az ezer sziget nemzeti parkhoz (ahova eredetileg menni akartunk) csak naplementére értünk le. Szerencsére ez nem volt baj, mert a turistaútvonal amit kinéztem nem volt túl jó. Miután megérkeztünk felrohantunk egy kilátó pontra, onnan lőttünk 1-2 képet és rohantunk is vissza a kocsihoz mert nap nélkül már nagyon hideg volt a -12 fok.
2014. december 6., szombat
Kanada'14 XX: Ottawa
Elmentünk!
Megjöttünk!
Kollegáim kedvéért a lehető legnagyobb pickuppal mentünk Ottawaba. Annyira nagy, hogy 5.7 literes motorja van és nagyon hamar éri el a 100at. Kipróbáltuk több ízben is (2kerék, 4 kerék meghajtás) ráadásul videó is van róla :)
Na szóval Ottawa felé haladtunk de nem autópályán hanem az Ottawa folyó mentén egy kis úton. Félúton megálltunk egy nagyon menő szállodánál amit nagy farönkökből építettek. Mármint tényleg farönkök a falai. Persze nagyon burzsuj hely volt, de azért azt megengedték, hogy bemenjünk körbenézni. Után kimentünk egy kicsit a folyópartra de 10-20 perc után lefagytunk szóval rohatnunk vissza a fűthető kocsiba.
Ottawara mindenki azt mondta, hogy pár óra alatt körbejárhatók a látványosságai. Szerencsére ez így is volt mert a nap már nem sokáig volt fent amikor megérkeztünk. Lefutottuk a kötelező köröket (Rideau Canal (7km-es korcsolyázható csatorna), városháza, parlament, szoborparkok, háborús emlékmű (itt lelőttek egy katonát 1-2 hónapja)). A parlament mögött a leleményes feleségem talált egy pontot ahol meleg levegő szállt fel, így oda bevackoltuk magunkat amíg fényképeztük a naplementét. Ez egy szuper meglepetés volt számunkra, mert már kezdett megfagyni a nyál a szánkban olyan hideg volt. A város amúgy szép, már ha ezt így ki lehet jelenteni másfél óra ismerettség alapján. Az utcán végre angolul beszéltek, ami számomra nagy felüdülés volt.
Másfél óra kocsikázás után megérkeztünk Perth mellé az egyik legjópofább szállásra amin eddig voltam. Egy 100 éve épült templomot vett meg a szállásadónk és alakította át lakássá. Eszméletlen hangulatos volt! A nő meg írtó jófej. Teával és sütivel várt minket no meg rengeteg mosollyal. Nem bántuk meg hogy itt szálltunk meg :)
Megjöttünk!
Kollegáim kedvéért a lehető legnagyobb pickuppal mentünk Ottawaba. Annyira nagy, hogy 5.7 literes motorja van és nagyon hamar éri el a 100at. Kipróbáltuk több ízben is (2kerék, 4 kerék meghajtás) ráadásul videó is van róla :)
Na szóval Ottawa felé haladtunk de nem autópályán hanem az Ottawa folyó mentén egy kis úton. Félúton megálltunk egy nagyon menő szállodánál amit nagy farönkökből építettek. Mármint tényleg farönkök a falai. Persze nagyon burzsuj hely volt, de azért azt megengedték, hogy bemenjünk körbenézni. Után kimentünk egy kicsit a folyópartra de 10-20 perc után lefagytunk szóval rohatnunk vissza a fűthető kocsiba.
Ottawara mindenki azt mondta, hogy pár óra alatt körbejárhatók a látványosságai. Szerencsére ez így is volt mert a nap már nem sokáig volt fent amikor megérkeztünk. Lefutottuk a kötelező köröket (Rideau Canal (7km-es korcsolyázható csatorna), városháza, parlament, szoborparkok, háborús emlékmű (itt lelőttek egy katonát 1-2 hónapja)). A parlament mögött a leleményes feleségem talált egy pontot ahol meleg levegő szállt fel, így oda bevackoltuk magunkat amíg fényképeztük a naplementét. Ez egy szuper meglepetés volt számunkra, mert már kezdett megfagyni a nyál a szánkban olyan hideg volt. A város amúgy szép, már ha ezt így ki lehet jelenteni másfél óra ismerettség alapján. Az utcán végre angolul beszéltek, ami számomra nagy felüdülés volt.
Másfél óra kocsikázás után megérkeztünk Perth mellé az egyik legjópofább szállásra amin eddig voltam. Egy 100 éve épült templomot vett meg a szállásadónk és alakította át lakássá. Eszméletlen hangulatos volt! A nő meg írtó jófej. Teával és sütivel várt minket no meg rengeteg mosollyal. Nem bántuk meg hogy itt szálltunk meg :)
2014. december 2., kedd
2014. december 1., hétfő
Kanada'14 XVIII: Földről evett hurka
Ezen a hétvégén itt maradtunk Montreálban.
Pénteken és a hétvégén volt egy nagy akció a fekete péntek nyomán, minden ember a boltokat járta, annak reményében, hogy a szíve tárgyát meg tudja olcsóbban venni.
Olyannyira komoly ez a dolog, hogy egymást tapossák el az emberek csak azért, hogy egy újabb kacatot megvegyenek.Erről láttunk videót is péntek reggel, ahogy Angliában rohantak a boltokba,
Szerencsére itt nem volt ekkora tömeg, Montreál csak mérsékelten vesz részt ebben a nagy akciózásban.
MI is felkerekedtünk és kicsit bementünk a városba nézelődni, aztán egy hatalmas tüntetésbe keveredtünk bele, így volt tömeg élményünk is.
Na de nem is ez a lényeg, hanem, hogy még a múltkor rendeltünk hurkát.
Évente kétszer rendeznek a magyarok egy nagy hurkatöltést, májasat, véreset, és ajánlották nekünk is kedvesen, hogy vegyünk.
B szájában összefutott a nyál, hogy ehet egy kis finom piaci hurkát, kollegájának is elmondta, ő is nagyon örült, hogy hazai ízeket ehet 3 hónap után, ezért rendeltünk.
Pénteken nagy szélben hosszú metrózás után meg is szereztük a hurkákat.
Szombaton szépen bevásároltunk még pár kelléket: uborka, mustár, kenyér, sör, tepsi!!! aztán 5-kor lementünk a 15.emeletre, csapni egy magyar partit.
B másik kollégáját is meghívtuk, így négyen voltunk. Már mindenki farkas éhes volt, szépen sültek a hurkák, finom illatok keringtek a szobában, amikor eljött az idő, hogy kivegyük őket a sütőből.
Ki is vettem a forró tepsit, ami egy egyszer használatos aluminium valami, és a széle a pereme azonnal kiegyenesedett, így kicsúszott a kezemből és placcs a földön és a lábamon végezte minden.
A májas hurka kirepedt, egy véres kiugrott, kettő pedig bennmaradt a tepsiben.
Hirtelen mindenki sóbálvánnyá merevedett,aztán B megszólalt, hogy 2 másodperces szabály! Gyorsan felszedtük avéres hurkát, majd összekapartuk a májasat, visszatettük kicsit még fertőtleníteni a sütőbe, elkezdtünk takarítani, próbáltunk felmosni, aztán végül jóizűen megettünk minent.
Így marad emlékezetes az este.
Finom volt a hurka, de a piaci finomabb.
Erről eszembe jut egy szuper néprajzos esti sütés, főzés is Kővágóörsön:)
Készítettünk előtte egy fotót, utána már nem mertünk :)
Íme:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)






