Péntek este jött az újabb Fortezza party, amit én szórólapoztam a koliban. Délelőtt még mindenki azt mondta, hogy persze jön, ez az utolsó nagy buli és nem akarja kihagyni. Estére persze mindenkinek fontosabb lett a koncert a Piazza di Campo-n. Itt valami olasz Kispál lépett fel, és körülbelül több ember volt jelen, mint a Palio-n. Nekünk nem nagyon jött be a zene így elmentünk a buliba. Sajna nem nagyon volt buli, mert nem volt benn senki. Ekkor elkezdtünk alkudozni, merthogy túl drága a belépő és ezért nem jöttek a többiek. Miután megegyeztünk egy jó árban egyszer csak megjelent mindenki, így a buli 12kor el is kezdődött. Ezek után remekül éreztük magunkat hajnali 4-ig amikor is lelőtték az egészet. De végeredményben jól sikerült a „záróbulink”.
Mikor hajnalban hazaértem szembetalálkoztam az egyik német lánnyal, aki épp indulni készült hazafelé. Mivel jóban voltunk ezért örültem neki, hogy el tudtam köszönni. A többiektől akik reggel mentek sajnos már nem tudtam elköszönni mert elnyomott az álom.
Mikor délután felébredtem elszomorodtam, mert az örökké zajos kert/tető most síri csöndben volt. Nagyon depressziós tud lenni, amikor az ember egy nagy épületben egyedül van, és nem hall semmilyen életre utaló jelet. Eszembe jutott, hogy lehet ilyen lesz a szállásom Torinoban, amíg meg nem jönnek a diáktársaim. Ettől kicsit megijedtem, de mint kiderült nem ez lett a legnagyobb gondom.
Sokan elmentek a városba, hogy egy kis kultúrát szívjanak magukba így az utolsó napokban. Este megint a Campo-n volt a gyülekező, de már sokkal kevesebben voltunk, mint szoktunk lenni. Az is látszott, hogy már mindenki fáradt, mert az egész bagázs (tutti genti) hazament az 1-gyes busszal. Hajnali hatkor felkeltem elköszönni Commander Slow-tól, valamint a magyar lányoktól. Aztán, sipirc, vissza az ágyamba. Körübelül 11kor felkeltem és reggeli+zuhany után elkezdtem csomagolni. Délután 5kor találkozóm volt a többeikkel a városháza előtt. Megbeszéltük, hogy utolsó emlékként még felmegyünk a tornyába, ami kb. 120 méter magas. Hát mondanom sem kell nagyon magas volt :D a kilátás meg valami elképesztő. Az egész vidékre remekül rá lehetett látni, és hiába mondta mindenki, hogy toszkána milyen szép, engem mégis inkább Siena házai fogtak meg. Teljesen úgy nézett ki ilyen magasról a város, mint ha valami makett lenne. Majd teszek fel képeket róla.
Végül eljött az utolsó este sokunk számára. Körübelül 20an voltunk már csak a bagázsból, így csak beszélgetés és ivás volt, szerencsére már a kertben és nem a városban. Mivel a legtöbbünk hétfő reggel 5kor kelt, nem tartott sokáig a buli, nekem azért sikerült 3kor elmenni aludni. Hál istennek volt annyi eszem, hogy szóltam az egyik török srácnak, akivel együtt utaztam torinoba, hogy ha nem vagyok ott, akkor bizony hívjon fel nehogy elaludjak. Persze a hívásra ébredtem, így már reggelizni nem tudtam. Az utazás nagyon hosszúra sikeredett sajnos, egész pontosan kb 7 órát vett igénybe.
Még azt akartam elmondani, hogy a spanyol srác elkérte a mobilszámom, mivel ő is torinoban fog tanulni. Gondolkozott, hogy milyen jelet adjon nekem a mobiljában. Ezt mondta pontosan:
„Legyen alma, banán vagy bohóc, áh nem megvan, medve lesz :D”
kivétel és mindig csak egyes számú igével áll: tutta gente....
VálaszTörlés(de ez már a hőn áhított b1 szint)