Kanada`14 IX: Whatsapp

Már jó pár napja nem jelentkeztünk.

Miről is írjak?

Gyorsan telik ez a hét. Sokat gondolkoztam, hogy mit csináljak itt, ami hasznos lehet.
A múlt héten, olyan szép idő volt, hogy a kedvem mindig nagyon jó volt. Úgy éreztem magam, mint egy nyugdíjas, aki nagyon ráér, azt csinál, amit csak akar. Teljesen szabad voltam, vagyok most is, csak hétfőn nagyon hideg volt, most meg borult az és, így az én szabadúszó lelkesedésem is alább hagyott.

Na de nem estem kétségbe:)
Elmentem a magyar plébániára megkérdeztem, tudok-e valamit, bármit segíteni vagy dolgozni. Egy nagyon kedves, barátságos nővel beszélgettem, mutatta, hogy már 1928 óta vezetik a megkeresztelteket magyarul, szóval van itt történelem bőven. Montreálban kb. 10 000 magyar él. Ezen kicsit megdöbbentem, nem tudtam, hogy ilyen sokan vannak itt.

Aztán elirányított egy magyar cukrászdába, amiről eddig nem tudtam, csak az utcánkban levő magyar éttermet látogattam meg eddig. Szó ami szó, tegnap elmentem ebbe a magyar cukiba, aztán ma ismét, beszéltem a főnökkel, hogy szívesen dolgoznék itt, mondta, hogy majd ír.

Most ismét jobban érzem magam, lehet, hogy megyek jövőhéten főzni egy ünnepségre is, szóval alakulnak a dolgok.

Tegnap volt 3 hete, hogy kijöttünk, gondoltuk, ezt meg kell ünnepelni:) Elmentünk egy közeli helyre biliárdozni meg iszogatni. Jó volt nagyon!

Jó itt lenni és jó ennyit végre együtt lenni. Sokszor bevackoljuk magunkat a kanapéra, nézzük a sorozatunkat és minden nagyon szuper.

És miközben R. a gondatlanok életét éli én húzom az igát egész nap! Botrány! :D Na jó nem olyan vészes, mindig boldogan vár otthon.

Egy szó mint száz remekül érezzük magunkat, reméljük a mínuszok se fogják kedvünket venni!

Szereztünk egy ilyet! Nagyon állat!