Kanada II: Ismerkedés

A hét többi napját sok izgalmas dolog nem történt. Vásároltam ezt azt, így már nem teljesen üres a hűtőm. Csütörtökön fel akartunk menni az olimpiai toronyba, de olyan zuhé jött, hogy nem láttunk az orrunkig se és így nem lett volna értelme megnézni, hogy milyen fentről a kilátás.

Mivel az itt dolgozó magyar kollegám hazament nyaralni, ezért egyedül jártam be a várost a hétvégén. Szombaton elment az itteni Normafára. Nagyon tetszett, hogy sűrű erdő van a "hegyen" kis ösvényekkel. Olyan volt mintha kirándultam volna a hegyekben, csak éppen jelzések nem voltak a kis csapásokon. Leginkább azért mert ezt nem a turistáknak van, azoknak (nekem) egy jó 10 méter széles kiépített úton van a helyük ami szépen körbemegy az egész hegyen. Egész végig egy kilátót kerestem, mert a kílátást dícsérte mindenki, hogy mennyire jó. A kilátó helyett, csak egy vendéglőt találtam aminek gyönyörű rálátása volt a városra. Mint később kiderült erről beszéltek, szóval nem volt felesleges az utam :)

Amúgy pont olyan voltam mint egy kényelmes turista. Fehér hosszúgatyában és utcai cipőben sikerült mennem, ráadásul pont egy órás eső után. Csodák csodájára nem lettem sáros...

Vasárnap egy kicsit beljebb merészkedtem a városba. Elmentem a régi kikötőhöz, aztán megnéztem egy hatalmas piaci épületet, aztán a városházát, Notre Dame másolatát, egy egyetemet, a kongresszusi központot, a központi bankot, a kínai negyedet és sok más nagyon magas és szép épületet. Egy szó mint száz, szép a város. Különösen az tetszik, hogy mindenhol van zöld, talán így próbálják kompenzálni a sok klíma használatát :) Komolyra fordítva a szót jó érzés ennyi fát látni a hatalmas épületek között.

Mint kiderült, egyik kollegámnak van egy országuti biciklije a garázsában, ami már használaton kívül van egy jó pár éve, és azt mondta kölcsönadja szívesen. Szóval nemsokára biciklim is lesz, azzal meg majd sokkal jobb lesz a városban járkálni. Örüljetek velem! :)

Két album. egy, kettő.